Megszoktuk, hogy a stressz mindig látványosan jelentkezik – például nagyon idegessé vagy lehangolttá tesz. De ez közel sincs mindig így.
A krónikus stressz esetében, ami manapság egyre gyakoribb, gyakran nem is vagyunk tudatában az állapotunknak – de a szervezetünk nagyon megsínyli. Milyen jelek segítenek felismerni magadon a krónikus stresszt? Ebben a cikkben utánajárunk.
Mi történik a szervezeteddel krónikus stressz esetén?
Először is nézzük meg, hogyan működik ez az összefüggés a gyakorlatban.
A pszichénk és a testünk szorosan összefügg. Amikor bármilyen túlterhelés ér – legyen az fizikai, szellemi vagy érzelmi –, a központi idegrendszered beindítja a stresszreakciót.
A stressz egyfajta „gyors reagálású védelem” a külső fenyegetésekre és a túlterhelésre. Ilyenkor a mellékveséid aktívan termelik és bocsátják ki a „stresszhormonokat” – elsősorban a kortizolt, valamint az adrenalint és a noradrenalint. Ezek az anyagok mozgósítják a belső erőforrásaidat, és „harcrakész” állapotba hozzák a szervezetedet: serkentik a mozgást és a gondolkodást, növelik az izomtónust, gyorsítják a szívverést és a légzést, élesítik a reakcióidőt, és így tovább.
Normális esetben a stressz egy rövid távú reakció. Mindezek a „trükkök” arra szolgálnak, hogy segítsenek az adott pillanatban: elmenekülni a veszély elől, felvenni a harcot, „erőt venni magadon” és megbirkózni a fokozott terheléssel.
De a modern társadalomban rengeteg a stressztényező. Idegesítő munkahely, állandó aggódás a rokonokért és gyerekekért, plusz a hírek a világ minden tájáról, a közösségi média, és a távoli őseinkénél sokkal bonyolultabb emberi kapcsolatok.
A szervezetünk viszont evolúciósan NINCS „felkészülve” a stresszmechanizmusok tartós használatára. A „hasznos”, gyors reakció helyett egy elhúzódó, kimerítő folyamatot kapunk, amely lassan felemészti a szervezet erőforrásait, és semmi hasznunkra nem válik. Ráadásul mindez meglehetősen észrevétlenül zajlik, mert idővel a tudatod egyszerűen hozzászokik ehhez az állapothoz.
Hogyan ismerheted fel ezt a folyamatot? Nézzük meg!
1. Ingerlékenység és „lassú” emberek
A „stresszhormonok” felgyorsíthatják az észlelésedet, még akkor is, ha ezt te magad nem veszed észre. Normális esetben ez segít a vészhelyzetekben.
A hétköznapi életben azonban ez inkább zavaró. Krónikus stressz esetén körülötted minden idegesítően lassúnak tűnhet: az emberek túl lassan beszélnek, mozognak és döntenek, a sorok a boltban alig haladnak, a zöld lámpára várni a dugóban pedig kibírhatatlanul hosszúnak tűnik.
Miért ilyen lassú észjárású mindenki?
Milyen lassan beszél már, legszívesebben befejezném helyette minden mondatát…
Mennyit kell még rád várni?! – Csak egy percet késtem, mi a bajod?
Mozogj már, olyan lassú vagy, mint egy csiga! – Bocs, anya, igyekszem…
2. Feledékenység, szétszórtság és döntési nehézségek
A krónikus stressz a gondolkodásodat is befolyásolja.
A magasabb szintű mentális funkciók – a gondolkodás, az emlékezet, a figyelem összpontosítása, a tervezés és döntéshozatal, az érzelmi és viselkedésbeli önkontroll – igénylik a legtöbb energiát az agyadtól.
Az elhúzódó stressz hatására azonban az energiatartalékaid gyorsan kimerülnek. Így a kognitív funkcióid kerülnek célkeresztbe:
Feledékenység. A krónikus stressz gátolja a hippokampusz működését – ez az agyi struktúra felelős a rövid és hosszú távú memóriáért. Emiatt leszel feledékenyebb.
Hova tettem már megint a telefonom? Pedig csak 5 perce volt a kezemben…
Hogy is hívják az új ismerőst? Teljesen kiment a fejemből…
Nem jutnak eszembe a munkához/tanuláshoz szükséges adatok…
Szétszórtság. A belső erőforrásaid kimerülésével egyre nehezebbé válik teljes mértékben összpontosítani a figyelmedet.
Nehezen tudok a munkára/tanulásra koncentrálni, állandóan elterelődik a figyelmem…
Egyszerre több dologba kapok bele, és a végén egyik sem sikerül igazán jól…
Állandóan halogatok, mert folyton elterelődik a figyelmem a munkáról.
Tervezési és döntési nehézségek. A krónikus stressz a stratégiai gondolkodást és a választási képességet is gátolja. Ezek különösen energiaigényes „feladatok” az agynak, mivel egyszerre nagy mennyiségű adatot kell értékelni, elemezni a lehetséges előnyöket és következményeket. Ezért nehezedre esik célokat kitűzni, tervezni, döntéseket hozni és választani.
Mit csináljak a hétvégén? Még gondolkodni sincs kedvem rajta…
Még azt is nehéz eldönteni, hogy mit egyek vacsorára… Inkább megkérdezem a férjem, ő mit szeretne.
Képtelen vagyok dönteni. Inkább tanácsot kérek, hogy átháríthassam a felelősséget valaki másra.
3. „Bagollyá” válás
A krónikus stressz másik, kevésbé nyilvánvaló jele az éjszakai bagoly életmód.
A kortizol nevű „stresszhormon” részt vesz a cirkadián ritmus – a biológiai órád – szabályozásában, amely az alvás és ébrenlét egyensúlyáért felel.
Normális esetben éjszaka minimális kortizol termelődik – helyette a melatonin, az „alváshormon” termelése fokozódik, ami biztosítja az egészséges és mély alvást. Reggelre viszont a kortizoltermelés megugrik – így könnyebben ébredsz fel, és frissebbnek érzed magad.
Krónikus stressz esetén azonban a kortizoltermelés ciklusai felborulnak. A „stresszhormon” éjszaka is tovább termelődik, a számára „helytelen” időpontban. Ennek eredményeként a napirended eltolódik, a cirkadián ritmusod felborul. Napközben álmosnak érzed magad, éjszaka viszont nem tudsz elaludni.
Egész nap nyúzott és fáradt voltam, de éjjel kettőre „feltámadtam”, és most nem jön álom a szememre! Pedig holnap reggel dolgozni kell menni, megint nem alszom ki magam…
A cikk még nem ért véget, a folytatásért görgess lejjebb:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
