Ezért nem teljesen helyes a Fahrenheit-skála logikáját a víz fagyáspontjában keresni. Emlékezz a relativitásra. Igen, itt is jelen van. Végső soron teljesen mindegy, mihez viszonyítva mérjük a hőmérsékletet. Az intervallum a fontos.
Nem kell mindent például a víz fagyáspontjához kötni. A Fahrenheit-féle megközelítés itt semmiképpen sem rosszabb, mint Kelvin logikája, aki a skála nullpontjának az abszolút nulla fok fizikai értelmében vett értékét választotta.
A Fahrenheit-skálát először 1724-ben Daniel Gabriel Fahrenheit fizikus javasolta. Az eredeti cikkben a 0 °F pontot úgy határozza meg, mint a víz, jég és ammónium-klorid só keverékéből készült sóoldat fagyáspontját.
Abban az időben a víz, jég és ammónium-klorid keverékéből nyert anyag egyedi tulajdonságokkal rendelkezett, amelyeket az alacsony hőmérséklet, a magas sókoncentráció és a hőszigetelő tulajdonságok kombinációja okozott. Olyan területeken használták, ahol hatékony és gazdaságos hűtésre volt szükség.
Ennek a megközelítésnek az ötlete nem volt véletlen, és az összetételt is tudatosan választották ki. Ez volt egyszerűen a leghidegebb fizikai referenciapont, amely akkoriban ismert volt, ezért Fahrenheit úgy gondolta, hogy van értelme onnan kezdeni a skálát. Ennyi. Semmi több, semmi kevesebb, és semmi varázslat. A víznek ehhez igazából alig van köze.
A felső határt ezen a skálán úgy határozták meg, hogy a 90 °F legyen az emberi test átlagos hőmérséklete. Később ezt az értéket 96 °F-ra módosították.
A skálák közötti kapcsolat: a Celsius- és Fahrenheit-skála közötti összefüggés az, hogy egy Celsius-fok egyenlő 1,8 Fahrenheit-fokkal, a Celsius-fok nullapontja pedig Fahrenheitben mérve 32 °F. Amerikában tehát 32 °F alatt fagy meg a víz. Érdekes, és egyben elég furcsa, nem?
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
