Ezeket a képeket még 2023. decemberében publikálták, de érdemes vetni rájuk egy pillantást.
A Curiosity marsjáró (jelentése: kíváncsiság) egy harmadik generációs rover, amely már sok éve sikeresen kutatja a Marsot (a Spirit és az Opportunity marsjárók után). Ez egy sokkal nagyobb méretű eszköz. A tömege megközelíti a 900 kg-ot (a Marson kisebb a gravitáció, így a marsi súlya csak 340 kg).
Annak ellenére, hogy méretei lenyűgözőek és egy személyautóéhoz hasonlíthatók (3,1×2,7×2,1 m), mindössze 80 kg tudományos felszerelés fért el rajta. Minden más a létfenntartó rendszerekhez tartozik, beleértve a plutónium-238-cal működő RTG-t (radioizotópos termoelektromos generátor), amely 125 Wh elektromos és 2 kWh hőenergiát termel. Az RTG sokáig fog működni, még 15 év múlva is csak 100 Wh-ra csökken a teljesítménye.
A Curiosityt 2011-ben indították a Marsra. Eredetileg úgy tervezték, hogy a Mars felszínét csak egy marsi évig (686 napig) kutatja, de a marsjáró küldetését határozatlan időre meghosszabbították. És valóban, miért is állítanának le egy programot, ami működik? Ennek a működő marsjárónak ellenére azonban a NASA 2020-ban elindította a Marsra az ikertestvérét, a Perseverance-t (jelentése: kitartás). 2021 februárja óta ő is a Marsot kutatja, és a képeiket könnyen össze lehet keverni.
A kamerát tartó manipulatorkar nem látszik a képeken, mivel a kamera szoftvere eltávolítja azt a képkockából, hasonlóan a GoPro kamerákhoz.
2023 októberéig (amikor a képek készültek) a Curiosity 31 km-t tett meg, átlagosan 30 m/óra sebességgel. Időnként lefotózta saját magát a manipulatorkaron lévő kamerával a földi irányítóközpont diagnosztikai céljaira. Így a nyilvánosság számára is kiderülnek bizonyos részletek. Például, hogy a 2,4 milliárd dollár értékű marsjárón közönséges műanyag kábelkötegelőket használtak a vezetékek rögzítésére (és a Perseverance esetében is ugyanez a helyzet).
De a legérdekesebb az, hogy mi történt a kerekeivel.
A kerekek alumíniumötvözetből készültek (valószínűleg valamilyen szilumin típusúból), és titánból készült, hajlított, lengéscsillapító küllőkre vannak rögzítve. Miért nem készítették őket teljes egészében titánból? Tényleg nem fért bele a 2,4 milliárd dolláros költségvetésbe még néhány ezer dollár erre?
A fénykép alapján az anyag nem is tűnik olyan vékonynak. Akkor valami nincs rendben a szilárdságával, mivel úgy szakadt el, mint a papír. Pedig a földi tesztkörülmények között ezeknek a sérüléseknek már az első megtett kilométeren jelentkezniük kellett volna, hiszen a marsjáró tömege a Földön háromszorosa a marsinak.
Hogyan történhetett, hogy a NASA csúcskategóriás mérnökei nem tudták megfelelően kiszámítani a kerekekre nehezedő terhelést, és túl vékonyra tervezték a kerékabroncsot? És ezt a földi tesztek nem mutatták ki? Egyáltalán, az ilyen alumíniumkerék-sérülések furcsának tűnnek egy olyan eszköznél, amelynek marsi tömege mindössze kb. 340 kg. Hiszen 6 kereke van, így egy-egy kerékre csak körülbelül 50-60 kg terhelés jut.
Létezik egy összeesküvés-elmélet, miszerint a marsjárók valójában egy földi sivatagban közlekednek. Ha ez így lenne, akkor az egy kerékre jutó kb. 150 kg-os terhelés (a földi 900 kg-os tömeg alapján) valóban könnyen megrongálhatná a vékony és törékeny fémet.
A Curiosity kerekein technológiai nyílások találhatók, hogy a homok és az apró kövek ki tudjanak peregni a kerék belső üregéből.
A másik marsjáró, a Perseverance fotói alapján úgy tűnik, ennél a modellnél már tanultak ebből a mérnöki tévedésből, és más mintázatú (protektorú) kerekeket használtak.
Gyakoribb merevítőbordákat (kapaszkodóéleket) alkalmaztak. Minden másban azonban a Curiosity ikertestvére.
Pontosan az ehhez hasonló furcsa tervezési megoldások késztetnek sokakat arra a gondolatra, hogy a marsjárók talán nem is a Marson, hanem a Földön vannak. Te mit gondolsz erről? Írd meg hozzászólásban!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
