Az ember nem is gondolná, de még a hegyeknek is van „felső korlátja”.
A Föld legmagasabb hegycsúcsa a Mount Everest. A magassága 8848 méter a tengerszint felett. A Himalájában számos más hegy is található, amelyek magassága csak kevéssel marad el ettől.
De miért nincsenek a Földön 10 km-nél magasabb hegyek? Vagy mondjuk 20 km-nél magasabbak? Úgy tartják, hogy az ilyen csúcsok (és az összes többi hegylánc) a litoszféra lemezek ütközése során keletkeztek. A földkéreg felgyűrődött, redőket képezve. Ez az állítás igaz, de úgy gondolom, hogy nem minden hegységre vonatkozik.
Sok hegy (különösen az Urál) nem a litoszféra lemezek ütközéséből, hanem a mélyből feltörő fluidumok nyomásából keletkezett. Ráadásul a felemelkedésüket ugyanilyen méretű összeomlás kísérte. Hogy ez körülbelül hogyan történt, azt egy kőbányában végzett robbantás során a kőzet aprózódásának folyamata mutatja meg:
Szóval miért nincsenek 10 km-nél magasabb hegyek?
Az első, ami eszembe jut, az az, hogy a Föld gravitációja nem engedi a hegyeket magasabbra emelkedni. Lehet ezt valahogy bizonyítani? Igen, ráadásul egyszerű képletekkel.
Fent – a hegyek magasságát a gránit szilárdsági határának képlete korlátozza (a gránitot vették a legszilárdabb kőzetnek). Alul – a kőzetek összenyomódásakor fellépő folyáshatáron keresztüli (plasztikus deformáció terhelés alatt) korlát. A kapott értékek megközelítőleg azonosak.
Ahogy a hegyek nőnek, az megnöveli a nyomást az alapjukban lévő kőzeteken. Ha pedig ezeknek a kőzeteknek a szilárdsági határát túllépik – akkor elpusztulnak. A gránit sűrűsége és a gravitációs gyorsulás állandó értékek.
Mint látható, a kőzetek fizikai szilárdsága korlátozza a hegyek magasságát a Földön. Még ha a hegyek a múltbeli kataklizmák során magasabbra is nőhettek volna, ilyen magassággal nem tudtak volna sokáig fennmaradni – az alapjuk elég gyorsan elpusztult volna, és a hegyek lesüllyedtek volna.
A hegyek pusztulásának egy másik, különálló módja az, amikor a mélyből feltörő fluidumok hatására keletkezett üreges hegyek egyszerűen összeomlanak. Ilyen például az Oroszországban található Kondyor-hegység.
Amikor a mélyből anyagok emelkedtek fel, a felszín közeli kőzetekből egy kupola alakult ki. Amikor az alulról jövő nyomás megszűnt, ez a kupola beomlott, létrehozva egy gyűrű alakú szerkezetet. Az összeomlás során a kőzet apró törmelékké zúzódott.
A képződmény belsejében található jelentős platina lelőhely is arra utal, hogy a hegy a mélyből származó fluidumok hatására jött létre. Ebből a képződményből hosszú időn keresztül folyóvíz szivárgott, amely nagy mennyiségű, nemesfémet tartalmazó kőzetet mosott el.
Jól látható, hogy az ősi kaldera is egy hatalmas vulkán kupolájának összeomlásával keletkezett. Később aztán egy kisebb vulkán nőtt ki benne.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
