A Proxima Centauri, a Naprendszerünkhöz legközelebbi csillag, mindössze 4,24 fényév távolságra van a Földtől.
Ez nem is hangzik olyan távolinak, amíg meg nem ismered a rideg valóságot: még a NASA „New Horizons” nevű, rendkívül gyors űrszondájának is, amely 2015. július 14-én eljutott a Plútóhoz, nagyjából 73 000 évre lenne szüksége, hogy elérje azt.
De képzeld csak el a lehetetlent! Az emberiség óriási mennyiségű pénzhez és erőforráshoz jutott, és úgy döntött, hogy egy emberes küldetést indít a Proxima Centaurira – egy hatalmas űrállomást, a fedélzetén száz telepessel. Ez az állomás önfenntartó, zárt életfenntartó rendszerekkel, tökéletes hulladék-újrahasznosítással és a hidroponikus farmoknak köszönhetően kimeríthetetlen élelmiszer-készletekkel rendelkezik. Tehát, a gondolatkísérletünkben az alapvető technikai problémák (legalábbis ideiglenesen) megoldódtak, de a fő kérdés továbbra is nyitott marad: vajon az emberek kibírnak-e 730 évszázadnyi űrbéli bezártságot?
Kozmikus börtön
Száz ember van bezárva egy fém dobozba, amely a csillagközi ürességen keresztül száguld. A fedélzeten mindenki tisztában van vele, hogy egyikük sem lesz már életben, amikor a hajó eléri a célját. Nem érik meg a gyermekeik, az unokáik és a dédunokáik sem. Még a 2500. generáció képviselői sem fogják megpillantani a Proxima Centaurit.
Minden nap ugyanazok a folyosók, ugyanazok az arcok, ugyanazok a feladatok az állomás fenntartása érdekében. Berendezések javítása, élelem termesztése, takarítás, hulladék-újrahasznosítás, orvosi ellátás – a kötelességek végtelen körforgása. Nincsenek „új horizontok”, nincsenek felfedezések, nincs változatosság… csak a végtelen rutin és annak a tudata, hogy az életed csupán egy apró láncszem a generációk sorában, amelyek erre a létre kárhoztattak.
Természetellenesség
Már az első generációktól kezdve be kellene vezetni a pragmatikus születésszabályozást. A nők kötelesek lennének különböző férfiaktól gyermekeket szülni a genetikai sokféleség fenntartása érdekében. Nincsenek állandó párok, nincsenek érzelmi kötődések – csak a túlélés érdekében végzett biológiai funkciók.
Képzelj el egy társadalmat, ahol minden gyermeket bizottságok terveznek meg, ahol a személyes vágyak és preferenciák a faj túlélésének vannak alárendelve. Meddig bírnák az emberek, az emberi érzelmek teljes mélységével, az ilyen létezést?
A konfliktusok elkerülhetetlensége
Az emberiség története a végtelen nézeteltérések és érdekütközések története. És ez annak ellenére van így, hogy egy egész bolygó áll rendelkezésünkre végtelen terekkel és hatalmas erőforrásokkal – az emberek mégis állandóan osztozkodnak és harcolnak valamiért. De mi történne, ha embereket évtizedekre összezárnának egy szűk helyre?
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a következő gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
