Az első komoly konfliktusok már néhány generáció után megjelennének. Harc a hatalomért, az erőforrásokért, az állomás területéért. Kitörhetnének például vallási konfliktusok – egyes generációk fanatikusan vallásossá válhatnának, létrehozva egy szigorú teokráciát (hogy legalább valami értelmet találjanak ebben az egész értelmetlenségben), míg mások harcos ateistaként lázadnának fel ez ellen. Vagy kialakulhatna egy katasztrofális társadalmi rétegződés – egy magasan képzett technikai elit, amely az állomás létfontosságú rendszereit irányítja, elkezdené megvetni az „egyszerű” munkásokat, akik a „piszkos munkát” végzik.
Az űrállomás fő problémája az, hogy onnan lehetetlen elmenekülni. A Földön az elégedetlenek elvándorolhattak, új településeket hozhattak létre, tiszta lappal indulhattak. A világűrben nincs ilyen luxus. Minden konfliktust a zárt rendszeren belül kell megoldani, amelynek lehetőségei bizonyosan nem végtelenek. Következésképpen ez elkerülhetetlenül a társadalmi feszültség felgyülemléséhez vezetne.
Nézd meg a történelmet: Róma körülbelül 1500 évig állt fenn, a Bizánci Birodalom valamivel több mint ezer évig, az Oszmán Birodalom pedig 623 évig. Még a legstabilabb társadalmak is előbb-utóbb hanyatlásnak indulnak. Mi pedig 730 évszázadról beszélünk!
A technikai valóság
Még ha feltételezzük is, hogy a társadalmi problémákat sikerül elkerülni, ott maradnak a technikaiak. 73 000 év alatt bármilyen berendezés elhasználódik és tönkremegy. Alkatrészekre van szükség, amelyeket lehetetlen a Földről odaszállítani. Honnan lehet erőforrásokat szerezni a csillagközi űrben?
Jó, tegyük fel, hogy az állomásnak van egy hatalmas rekesze erőforrásokkal, és egy kis gyára is a szükséges alkatrészek előállítására. Akkor viszont olyan emberekre van szükség, akik évezredeken keresztül képesek fenntartani a magas technológiai szintet. De mi van, ha egy ponton a tudás elvész? Mi van, ha technológiai hanyatlás következik be? Ma az emberiségnek korlátlan hozzáférése van bármilyen információhoz, de mivel van elfoglalva az emberek túlnyomó többsége? „Vicces” képeket és rövid videókat nézeget. Hol a garancia arra, hogy egy ponton a telepesek nem szembesülnek hasonló csapással?
Kudarcra ítélt utópia
A csillagközi utazás egy többgenerációs űrhajón nem több, mint egy olcsó sci-fi mozi történetének cselekménye. Az emberi psziché összetettsége, a társadalmi konfliktusok elkerülhetetlensége és a technikai korlátok kudarcra ítélnek egy ilyen küldetést.
Még a radikális élethosszabbítás sem oldaná meg a fő problémát: az emberek emberek maradnának, minden érzelmükkel, vágyukkal és konfliktusukkal együtt. Ahhoz, hogy egy ilyen utazást megtegyünk, le kellene mondanunk arról, ami emberré tesz minket.
Az azonnali helyváltoztatás technológiái ellentmondanak a fizika alapvető törvényeinek. Így egyetlen reális út marad – a csillagközi küldetéseket a mesterséges intelligenciára (MI) bízni, amelyet ugyan még nem alkottak meg, de a belátható jövőben meg fog jelenni. Az MI racionálisan fog cselekedni, pusztító érzelmek és irracionális vágyak nélkül, módszeresen végrehajtva a kitűzött feladatokat. Talán az emberiség így nemcsak megismerheti a távoli csillagokat, hanem a tudását és eredményeit is tovább terjesztheti egyszer.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
