Milyennek képzelsz el egy bált két-három évszázaddal ezelőtt?
Biztosan neked is azonnal a gyönyörű hölgyek jutnak eszedbe fényűző ruhákban, a figyelmes és udvarias gavallérok, akik táncba hívják őket, a kedves csevejek a sarkokban és a csengő kacagás.
Ki kell, hogy ábrándítsalak: a valóság ennél jóval kevésbé volt vidám. Ma bemutatok három, példákkal is alátámasztott bizonyítékot. Na, vágjunk is bele.
1. A hosszas (és drága) készülődés
A bálon a kisasszonyoknak tündökölniük kellett. Minden alkalommal valami új öltözéket kellett bemutatniuk az egybegyűlteknek (ugyanazt többször felvenni rossz ízlésre vallott). Ennek megfelelően állandóan valami újat kellett kitalálniuk és megrendelniük a varrónőtől.
Ha megnézzük Alekszandr Szergejevics Puskin nővérének, Olga Pavliscsevának a férjéhez írt leveleit (az 1830-as évekről van szó), világossá válik: az ilyen események látogatása nem volt egy olcsó mulatság.
Egyik ilyen levelében Olga Pavliscseva felsorolja az egyetlen öltözékhez szükséges átlagos kiadásokat:
- egy ruha, ami legalább 75 rubelbe került;
- a frizura, ami legalább 15 rubelbe került;
- a főkötő, ami körülbelül 40 rubel vagy annál is több volt;
- az útiköltség – körülbelül 20 rubel.
Ez összesen 150 rubel. Ha ezt az összeget a mai viszonyokra vetítjük, akkor egyetlen megjelenés több mint százezer rubelt tenne ki, ami forintra átszámítva körülbelül félmillió forint.
Elég költséges, nem igaz?
A fogadásokra általában előre készültek. De az idő mindig kevés volt – gyakran az utolsó napokban (vagy órákban) kellett a ruhát próbálni, vagy akár a díszítéseket rávarrni a megjelenés előtt.
Voltak olyan esetek is, amikor a meghívó alig egy nappal az esemény előtt érkezett. Na, ez volt az igazi próbatétel a kisasszonyok számára! Egész éjjel nyüzsögtek, talpra ugrasztották az egész várost – az összes varrónőt, szabót, szövetkereskedőt és fodrászt. Utóbbiak a sürgős meghívók kézhezvételétől számítva egy teljes napig nem aludtak. Készültek a ruhák, a frizurák, válogatták a kiegészítőket.
A fáradtságot és az alváshiányt csak fokozták a hölgyek frizurái. Igyekeztek ezeket is jó előre elkészíttetni. És természetesen meg kellett őrizniük őket az eseményig. Ezért félig ülve, félálomban aludtak.
2. A megbetegedés kockázata
A helyiségben, ahol az eseményt tartották, általában valóságos fülledtség uralkodott. A gyertyák, a tömeg, az aktív tánc. Ezek után a kipirult hölgyek kimentek az utcára és bepattantak a hintóba, hogy hazajussanak.
Ebben a közlekedési eszközben pedig nem volt valami meleg (pontosabban, egyáltalán nem volt meleg, sőt, nagyon is hideg volt). Főleg, hogy a bálba a lányok vékony ruhákban érkeztek.
Ennek megfelelően nem volt csoda, hogy a fiatal hölgyek megfáztak és megbetegedtek.
A 19. század elején még egy furcsa nevű nyavalya is felütötte a fejét: a „muszlinbetegség”. Akkoriban a ruhákat gyakran muszlinból készítették. Ez az anyag nagyon vékony volt, és egyáltalán nem volt alkalmas arra, hogy télen kiszaladjanak benne az utcára, sem arra, hogy (még hintóval sem) eljussanak benne A-ból B-be.
De ez, ahogy sejtheted, nem állította meg a szépségeket. És egyik a másik után, a soron következő fogadást követően, megbetegedett. És nem mindannyian élték meg a következő ilyen eseményt.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a következő gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
