Képzeld el: a Csendes-óceán közepe, nyugodt víz, a horizonton egy furcsa hajó látszik.
Pár perc múlva az arra elhaladó teherhajó tengerészei a távcsövükért kapnak. Amit látnak, ellentmond a hajózás minden törvényének. A hajó lassan, mintha lassított felvételen lenne, süllyedni kezd a tatjával lefelé. A kapitány már nyúl a rádióért, hogy segítséget hívjon, de észrevesz egy részletet: a süllyedő hajó fedélzetén egy ember nyugodtan áll a korlátnál egy bögre kávéval a kezében, mintha semmi szokatlan nem történne.
Ez nem katasztrófa. Ez az RV FLIP tudományos kutatóhajó, miközben épp a legfőbb funkcióját hajtja végre. A következő 28 percben a 108 méteres platform végrehajtja azt az átalakulást, amit a mérnökök „flip”-nek (átfordulásnak) hívnak, átváltozva egy vízszintes hajóból egy függőleges toronnyá, ami 17 méterre áll ki a vízből, a maradék 91 méter pedig a felszín alá merül. És mindez anélkül, hogy egy csepp pánik is lenne a fedélzeten.
Amikor egy tengerészeti felmosó megváltoztatta az oceanográfiát
A FLIP története nem egy tervezőirodában kezdődött, nem a rajzasztal mellett, hanem egy hadihajó fedélzetén 1960-ban. Allyn Vine oceanográfus a Woods Hole Oceanográfiai Intézetből figyelte a viharos hullámzást, és véletlenül észrevette, ahogy egy tengerészeti felmosó úszik a hullámokban. A felmosó hosszú, vékony nyele szinte mozdulatlan maradt, annak ellenére, hogy körülötte dühöngött a tenger. A hullámok megtörtek a hajók oldalán, a fedélzeteket elborította a víz, de a felmosó függőlegesen tartotta magát, mintha egy mélyen a felszín alá nyúló horgony stabilizálta volna.
Ebben a pillanatban Vine fejében összeállt egy hihetetlen ötlet: mi lenne, ha függőlegesre fordítanánk egy tengeralattjárót? Egy hosszú, vékony tárgy, ami nagy mélységbe merül, a felszíni hullámok hatása alá, a mélybe kerülne. Ez olyan stabilitás, amiről a kutatók csak álmodhattak.
Az ötletet felkapta Fred Fisher, a Scripps Oceanográfiai Intézet Tengeri Fizikai Laboratóriumának kutatója. Fisher akusztikai méréseket próbált végezni a USS Baya tengeralattjáróról, de minden alkalommal egy problémába ütközött: a tengeralattjáró még 90 méter mélyen is imbolygott. A felszíni hullámzás lejutott, a hajó kacsázott, a mérések pontossága csorbát szenvedett. A víz alatti hanghullámok finom ingadozásainak vizsgálatához abszolút stabilitásra volt szükség, amit egyetlen hajó sem tudott biztosítani.
Amikor Fisher hallott Vine ötletéről, megértette: a felmosó megmutatta az utat az oceanográfiai forradalomhoz. Ahelyett, hogy harcolnánk a hullámokkal, le kell menni előlük a mélybe, oda, ahol az óceán még a legvadabb viharban is nyugodt. Így született meg a FLIP projekt.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a következő gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
