Sealand – egy független miniállam a tenger közepén

Államcsíny

Mindeközben a hercegség elkezdte felvenni az államiság jegyeit. Alkotmánya, címere és himnusza lett. Essex egyik pénzverdéjében Bates megrendelést adott valuta – sealandi dollár – készítésére, I. Johanna hercegnő profiljával. Az élet kezdett helyreállni, a hercegség lakossága pedig új alattvalókkal gyarapodott. Sealand „virágkorában” egyszerre 50 ember élt a platformon. Közülük Roy herceg még kormányt is választott, egy miniszterelnökkel az élén.

Ő szervezte meg az első palotaforradalmat Sealand történetében. Bármennyire is abszurd volt a helyzet, az ügy egyáltalán nem volt tréfadolog. 1977-ben Bates-t, azzal az ürüggyel, hogy kaszinót hoznak létre a platformon, a szárazföldre csalták. Elutazott Ausztriába, a hercegséget pedig Michael hercegre bízta, aki akkor mindössze 20 éves volt. Kis idő múlva a platformra helikopterről, létrán ereszkedett le Sealand „miniszterelnöke”, aki, amint Michael hátat fordított neki, megütötte, megkötözte és az „állami börtönbe” zárta. Ő maga pedig Sealandet gyorsan a saját tulajdonának nyilvánította.

Az államcsínyről értesülve Roy dühbe gurult. Visszatérve Britanniába, felbérelte egy barátját, aki egyben helikopterpilóta is volt, és részt vett az első James Bond-filmek forgatásán, hogy egy fegyveres osztagot, benne magát Royt is, szállítsa a platformra. De harcra nem került sor – látva a fegyveres embereket, az összeesküvők megadták magukat.

Sealand hercegség rövid életében más bűnügyi esetek is előfordultak: az állam nevében ismeretlenek több száz útlevelet nyomtattak, amelyek később bűnügyekben bukkantak fel Európa-szerte. Ez remek ötlet és ügyes húzás volt – van egy komoly dokumentumod, jó minőségű papírra nyomtatva, címerrel és kék pecsétekkel, mi lehet vele a gond? Az ország nem létezik? Na és ki tud erről, próbáld csak megjegyezni a bolygón létező mind a százötven államot!

A rozsdásodó hercegség

Napjainkban Sealand tovább él, mintha csak gúnyt űzne a nemzetközi jogból. Egyetlen ország sem ismerte el soha, de a hercegségnek erre nincs is szüksége. Gazdasági tevékenységet folytat, ami abból áll, hogy megpróbálja magát minél drágábban eladni. Sealand jelenlegi hercege, a korábbi trónörökös, Michael, romantikus édesapjával ellentétben pragmatikusabb embernek bizonyult. 750 millió euróért kínálta eladásra a platformot. És úgy tűnt, vevők is akadtak (a legnagyobb kalóz torrentoldal, a The Pirate Bay), de sajnos egy ilyen üzletet szakszerűen lebonyolítani nem lehetséges.

Ezért a modern Sealand teljesen az online térbe költözött. Michael létrehozta a hercegség weboldalát, ahol elég sikeresen árulja az állami szimbólumokat – pólókat, Sealand címerével ellátott bögréket, grófi és hercegi címeket. Az árak egyébként nem sealandi dollárban, hanem brit font sterlingben vannak megadva: a bögrék £9,99-ért, a nemesi címek £29,99-tól kezdődnek.

És amíg az online kereskedelem virágzik, jövedelmet hozva a parton élő Michaelnek, hercegségének területe rozsdásodik és pusztul. Senki sincs a platformon, csupán a 45 éves őr, Barrington őrzi azt a hívatlan vendégektől. Kívülről Sealand egy ipari szemétlerakóra emlékeztet: egy halom műanyag láda, összegabalyodott drótkötegek, rozsdás ócskavas hegyek, középen pedig egy szélgenerátor, ami úgy nézett ki, mintha bármelyik pillanatban ledőlhetne. Amikor a hullámok különösen magasak, egész Sealand ingadozik és nyög, mint egy régi függőhíd. Belülről még lehangolóbb. A platform mindkét „lába” egy-egy beton toronyból áll, amelyekben kör alakú helyiségek vannak – hidegek, nyirkosak, penészszagúak. Ezekben találhatók a vendégszobák, az őrszoba, a konferenciaterem és az őr bunkerhez hasonló lakhelye.

Természetesen egyszerűbb és kényelmesebb Sealand hercegségét egy meleg essexi házból irányítani, állampolgárságot és címeket árulva az állami közösségi média fiókból. És nem is rosszul, mellesleg – a világ tele van különcökkel, akik készek egzotikus állampolgárságot vásárolni, hercegi címmel megspékelve.