Bár a híres agyaghadserege jelképesen őrzi az uralkodó nyugalmát, maga a mauzóleum szinte érintetlen maradt. A régészek nem sietik el a feltárást, mert tartanak az ősi csapdáktól, melyeket történelmi krónikák említenek. Udvari krónikák szerint a császár sírjához vezető folyosókat nem csak folyékony higany folyói borították, hanem kifinomult, automata „csokonu” számszeríjak is védték, melyeket a falakba építettek, és mindenkit leterítettek, aki a folyosó padlójára lépett.
Bár több mint kétezer év elteltével az efféle csapdák, mint például a számszeríjak – ha valóban léteznek egyáltalán – valószínűleg már nem működőképesek több okból kifolyólag sem, de a tudósok továbbra is maximális óvatossággal tervezik a sír esetleges jövőbeli feltárását.
Így vagy úgy, a sír felnyitása nem csupán technikai kockázatokkal jár, hanem életveszélyes is lehet – hiszen ha a higanyfolyók valóban léteznek, azok komoly veszélyt jelenthetnek a kutatókra nézve is.
Az ókori sírok legelterjedtebb és talán leghatékonyabb „csapdája” az átkoktól való félelem. Egyiptomban a sírkamrák bejáratához gyakran helyeztek kőtáblákat félelmetes feliratokkal, melyek örök átkot helyeztek kilátásba mindazok számára, akik meg merik zavarni a fáraó nyugalmát.
A legtöbb esetben ez a pszichológiai akadály volt az egyetlen valódi akadály a sírrablók előtt.
Ám az átkok önmagukban nem bizonyultak elegendőnek, a sírokat továbbra is kifosztották, ami komoly fejfájást okozott az egyiptomi uralkodóknak. Nagyrészt az állandó fosztogatások miatt a fáraók idővel felhagytak a piramisokkal, és inkább a Királyok Völgyében található, rejtettebb és jobban védett sírhelyeket részesítették előnyben. Persze az sem elhanyagolható szempont, hogy a piramisok építése túlságosan költséges lett.
A legismertebb eset, amely táplálta az ilyen átkok valódiságába vetett hitet, Tutankhamon sírjának 1922-es felfedezéséhez fűződik. A sírkamra felnyitása után a feltárást anyagilag támogató Lord Carnarvon alig néhány hónapon belül elhunyt. Őt követte a sír egyik látogatója, George Jay Gould I, majd A. S. Mace régész, valamint Carter segédje, Richard Bethell is. A pletykák még inkább szárnyra kaptak, amikor rejtélyes körülmények között meghalt Sir Bruce Ingham is, akinek egy mumifikált kezet ajándékoztak papírnehezék gyanánt.
Bár mindezek a halálesetek természetes okokkal is magyarázhatóak, a tragikus események láncolata csak tovább erősítette az ókori átkokba vetett hitet. Az újságok és a összeesküvés-elméletek hívei sokáig emlegették a történetet, ezzel a félelmet valódi pszichológiai csapdává alakítva, amely még évezredekkel később is rettegéssel tölti el az embereket.
Azonban a modern kutatók, akik egyiptomi sírokat vizsgáltak, többször is említették, hogy mérgező penészspórákkal találkoztak, például Aspergillus flavus-szal. Belélegezve ez a gombafaj halálos betegségeket okozhat, ami valószínűleg megmagyarázhatja a „fáraók átkainak” egy részét, melyekkel a korábbi régészek szembesültek.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
