Egy brazil szakértő felfedte a híres ereklye, a torinói lepel egyik titkát.
Rendhagyó megközelítése és provokatív következtetései tanácstalanná tettek minden eddigi logikát. Hogy mi hozta ennyire zavarba a tudósokat, azt mindjárt bővebben is kifejtem.
Elemi fizika
A lepel talán a leginkább paradox keresztény ereklye. Mind a négy evangélium említést tesz róla. Néhány információ megtalálható a IV. századi krónikákban is. Azonban az ereklye csak 1353-ban tárult a zarándokok szeme elé.
A vita az ereklye körül a XIX. század végén kezdődött, amikor a tudomány nagyot lépett előre, és a mai napig sem csillapodik. A lepel eredetiségvizsgálatának támogatói és ellenzői közötti hosszú játszmában a következő lépést Cícero Moraes brazil 3D-tervező tette meg.
A gyűjteményében számtalan valós történelmi személy – Beethoventől a névtelen ókori egyiptomi múmiákig – arcrekonstrukciója megtalálható. És úgy tűnik, most szó szerint szent dologra vetemedett. Moraes egy speciális számítógépes program segítségével úgy döntött, megvizsgálja, pontosan hogyan is került az emberi képmás a lepelre.
Elemi fizika: ha egy háromdimenziós tárgyat körbetekersz egy szövettel, a keletkezett lenyomat torzul és szélesebbnek tűnik. Más a helyzet egy „domborművel”. Például egy ókori dombormű lenyomata ugyanolyan méretű lesz, mint az eredeti.
„A domborműves modellel készített rajz jobban összeegyeztethető a torinói leplen látható képmással. Kevesebb anatómiai torzulást mutat, és pontosabban megfelel a megfigyelt kontúroknak” – áll a kutatás eredményeit közzétevő cikkben.
Moraes tehát arra a következtetésre jutott, hogy ha egy valódi, háromdimenziós emberi testet beborítanának egy lepellel, a szöveten keletkező lenyomat anatómiailag erősen torzulna (például az arc sokkal szélesebbnek tűnne).
Ezzel szemben a torinói leplen lévő kép sokkal kevésbé torzult. A kísérletei szerint a lenyomat sokkal jobban hasonlít egy domborműről (vagyis egy lapos, sekélyen kifaragott szoborról) vett mintára.
A brazil tervező hozzátette, hogy bárki maga is elvégezheti ugyanezt a számítógépes kísérletet. És „új szemszögből tekinthet a legendás képmás eredetére”.
Mindent és még annál is többet megvizsgáltak
A gyakorlatban ez csak felkavarta az állóvizet a lepel sötét ügyében. Az első követ még 1898-ban dobták a vízbe, amikor Secondo Pia fotográfus felvételt készített az ereklyéről. A film előhívásakor egyértelműen kivehetővé vált egy ember képe, számos sérülés nyomával.
Majdnem száz évvel később, 1978-ban a Nemzeti Aeronautikai és Űrkutatási Hivatal (NASA) szakértői, John Jackson és Eric Jumper ugyanazt tették, amit Cícero Moraes: elkészítették a vászon alatti alak háromdimenziós számítógépes modelljét. Az eredményük azonban homlokegyenest ellenkező lett.
A kapott képen például tisztán látszottak kerek dudorok a szemhéjak felett. Akkoriban azt feltételezték, hogy ezek azoknak az érméknek a nyomai, amelyeket egy ősi szokás szerint az elhunyt szemére helyeztek.
Néhány évvel később Alan Wanger, az észak-karolinai Duke Egyetem professzora, polarizált fény rávetítésének technikájával még a „Tibériusz császár” feliratot is el tudta olvasni az érmén. Krisztust éppen ennek a császárnak az uralkodása alatt feszítették keresztre.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a következő gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
