Egy politikus egyenesen azt feltételezte, hogy az egész csak azért történt, hogy elvegyék a katonai megrendeléseket a kaliforniai vállalatoktól. Ráadásul a válaszkeresési kísérletek csak újabb kérdéseket vetettek fel. Ha polgári gépek vagy japán felderítők voltak, akkor miért nem találta el őket senki, és miért nem szállt fel egyetlen gép sem az elfogásukra? Hová a fenébe lőttek teljesen eszetlen módon?…
A végső tisztánlátásra csak a háború után derült fény, amikor biztossá vált, hogy egyetlen japán sem támadta meg Los Angelest.
És hogy mi történt valójában? Az egész mulatságos eset egy… meteorológiai léggömb miatt történt. Az éjszaka folyamán a nyugati parton felbocsátottak egy meteorológiai léggömböt. Ezt észlelték. Mivel az előző események miatt mindenki feszült volt és támadásra számított, a légvédelmi tüzérek úgy döntöttek, nincs min gondolkodni, és tüzet nyitottak.
Ezután pedig elszabadult a pokoli kakofónia, és a robbanások villanásainak, a légvédelmi nyomjelző lövedékeknek, a fényszórók sugarainak kombinációja – a fény és árnyék játéka ilyen pokoli hangkíséret mellett – azt a benyomást keltette a megfigyelőkben, hogy az ég valóban fekete a repülőgépektől. Egy felvillanó árnyékot, amelyet a saját lövéseik okoztak, bombázónak néztek, lőni kezdték – és így „fedeztek fel” újabb és újabb repülőgépeket. Mivel az emberek egyértelműen arra voltak beállítva, hogy repülőgépeket keressenek az égen, „látták” is őket, és a pszichózisnak nemcsak a civilek, hanem a rendőrök és a katonák is áldozatul estek. Sokan még részleteket is közöltek: három repülőgép volt 9 ezer láb (kb. 2700 méter) magasságban; nem, 20 vagy 30, a magasság 20 ezer láb (kb. 6000 méter), a sebesség 150 mérföld/óra; dehogyis, öt bombázó volt, ék alakban repültek, 30 ezer láb (kb. 9100 méter) magasan!
Meglepő módon néhány tiszt őszintén jelentette, hogy ők csak egyetlen meteorológiai léggömböt láttak. Csak örülni lehet ezen emberek higgadtságának és annak a képességének, hogy megőrizték a józan eszüket. Sőt, Bill Henry riporter már másnap őszintén közölte, hogy ő semmilyen repülőgépet nem látott, és az az objektum, amit sikerült megfigyelnie, túlságosan lassan mozgott egy repülőgéphez képest, és igen, valószínűleg egy léggömbről van szó.
A léggömböt egyébként, úgy tűnik, szintén nem találták el.
Borzasztóan kínos blamázs kerekedett belőle. Nem érdemes azonban azt hinni, hogy ez a történet a „hülye amerikaiakról” szól. A valódi — nem a felajzott fantázia szülte — japán pilóták számára az amerikai hajók elleni támadások hamarosan szörnyű, majd szinte reménytelen megpróbáltatássá váltak — éppen a dühödt és pontos légvédelmi tűz miatt. Ez a történet viszont remekül megmutatja, milyen tréfákat képes űzni az emberi agy, amikor az idegek tényleg felmondják a szolgálatot, és a józan ész helyett a felkorbácsolt képzelet kezdi irányítani a tömegeket.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
