„A gazdag városlakók házaiban akár harminc ember is szolgálja a családot – írta John Henry Gray „Az ókori Kína története” című könyvében –, sőt, még a kevésbé tehetősek is fontosnak tartják, hogy egy-két szolgálót felfogadjanak… A Kuanghszit (Guangxi) elözönlő fosztogatók miatt tönkrement szülők Kantonban darabonként öt dollárért adták el a lányaikat. Azoknak a szerencsejátékosoknak a gyermekeit is szolgálatba adták, akiknek így kellett fedezniük a veszteségüket.”
A megvásárolt cselédség helyzete egészen más volt, mint azoké, akiket önkéntesen vettek fel a Tiltott Városba. Lényegében ezek az emberek örökre meg voltak fosztva személyes szabadságuktól, akár a jobbágyok. Olykor először egy hónapra fogadták be őket a házhoz, hogy megnézzék, mire képesek és hogyan viselkednek, és csak ezután döntöttek a megvásárlásukról.
Egy gazdag házban a szolgálólányok nemcsak a szokásos feladatokat látták el – takarítottak, főztek, gondozták a kertet és a kisgyermekeket –, hanem szó szerint a kezükben hordozták úrnőjüket. Ugyanis az előkelő származású lányok lábának elkötözési hagyománya miatt némelyikük idővel gyakorlatilag elvesztette járóképességét. Ilyenkor egy szolgálólányt rendeltek mellé, akinek mindenhová cipelnie kellett az úrnőt. Ez megszokottnak számított, ha egy előkelő méltóság lánya legfeljebb állni tudott, vagy csak egy-két lépést megtenni.
De nemritkán előfordult, hogy egy szolgálólány helyzete gyökeresen megváltozott. Például John Gray azt írja a könyvében, hogy 1851-ben Kantonban egy Tung Luj-szi (Dong Liuxi) nevű előkelő hölgy maga hagyta jóvá, hogy férje feleségül vegyen egy szolgálólányt. Tung Luj-szi ugyanis akkoriban gyengélkedett, és nem tudott gyermeket szülni a férjének. Úgy döntött, ilyen egyszerű módon oldja meg a problémát.
Természetesen a jogfosztott kínai szolgálólányok időnként megpróbáltak megszökni. Némelyiküknek ez sikerült is! Amikor ilyesmi történt, a ház úrnője elment a templomba, ahol egy darabka kötelet kötözött fel azzal a kéréssel, hogy „kössék vissza” a szökevényét. Ezt követően kikiáltók járták a várost, akik hangosan beszámoltak a történtekről, és jutalom fejében kérték a lány kézre kerítését.
„A kínai társadalom szerkezete rendkívül összetett – írta John Gray –, de sehol sem láttam olyan szigorú szabályokat, mint itt.”
Mellesleg, azok, akik „örökös szolgaságba” kerültek, nem válthatták ki magukat, még akkor sem, ha lett volna rá pénzük. Úgy tartották, hogy ezzel a joggal csak az eladott személy dédunokája élhetett.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
