Érdekesség, hogy az Eiffel-tornyot eredetileg ideiglenes építménynek szánták az 1889-es Világkiállításra. Végül azonban a torony mindenkit lenyűgözött, ezért úgy döntöttek, hogy megtartják ezt az egyedülálló alkotást. Azóta is Párizs egyik jelképe. Igaz, a korabeli párizsiak élesen bírálták ezt a döntést, mondván, hogy az Eiffel-torony elcsúfítja a város történelmi látképét.
A torony nem csupán a város díszeként és magassági csúcstartójaként maradt fenn. Gyakorlati célokra is elkezdték használni. Különböző időkben rádió- és tévéantennáknak, valamint egy meteorológiai állomásnak is otthont adott.
Eiffel a magaslati lakosztályában tudományos kutatásokat is végzett: csillagászati és meteorológiai megfigyeléseket folytatott, valamint vizsgálta a szél hatását a torony szerkezetére.
Kiderült például, hogy az Eiffel-torony mérete folyamatosan változik, magassága nem állandó. Ennek oka a különleges hőtágulási hézagokban (dilatációs szerkezetekben) rejlik, amelyeket az építése során alkalmaztak.
Ezeknek köszönhetően az acélgerendák a környezeti hőmérséklettől függően hol kitágulnak, hol pedig összehúzódnak. Az acél meleg hatására tágulni kezd, hidegben pedig épp ellenkezőleg, összezsugorodik. Ezért van az, hogy nyáron az Eiffel-torony valamivel magasabb, mint télen. Ez azonban nem károsítja a szerkezetet.
Maximális magassága 312 méter. Több mint 40 éven keresztül ez volt a világ legmagasabb építménye.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
