A szőnyeg és az utcai cipő talán a létező legrosszabb kombináció, de USA-ban valamiért erre esküsznek az emberek.
Van ez a vicc, hogy a főnök megérkezik az építkezésre, fogja a fejét, és üvölt a munkásokkal:
- Megőrültetek? Mekkora réseket hagytatok a padlón?
- Te úgyis mindent le akarsz szőnyegezni, nem?
- És ha nem szőnyegezem le?
- Hülye vagy? Ekkora réseket akarsz hagyni a padlón?
Na szóval, ha megnézed a menő amerikai házakról készült képeket, feltűnhet egy érdekes dolog: a padlót általában tetőtől talpig szőnyeg borítja. Faltól falig, ráadásul még szegőléccel is oda van fogatva, hogy véletlenül se lehessen felszedni.

A szőnyegpadló elég érdekes sztori. Amikor 1951-ben egy amerikai mérnök, egy bizonyos Cobble feltalálta, senkinek sem kellett. Egy léleknek sem! Csak az agresszív reklámoknak és néhány nagyobb állami megrendelésnek köszönhetően sikerült elérnie az évi 5 millió négyzetméternyi eladást. Aztán idővel az emberek rákaptak erre a padlóburkolatra, és ma már a statisztikák szerint az amerikai házak kb. 90%-át szőnyegpadló borítja, és több mint 457 millió négyzetmétert gyártanak belőle évente. Ez aztán a kézzelfogható bizonyíték egy zseniális ötlet sikerére, nem?
Nálunk valamikor a vad 90-es években jelent meg, mint a „menő felújítás” egyik fő kelléke, ami leváltotta a nagymamák faliszőnyegeit. Belgiumból, Amerikából, Hollandiából, Franciaországból hozták, az olcsóbbat meg Lengyelországból. A jólét és a hihetetlen menőség szimbóluma volt.

Idővel rájöttünk, hogy a szőnyegpadló egy elég kényelmetlen dolog, ami állandóan koszolódik, letaposódik, lehetetlen az eredeti állapotába visszaállítani, rengeteg port termel, allergiát és asztmát okoz. Bármelyik orvos megmondja, ha a gyereknek egészségügyi gondjai vannak, tüntesd el a szőnyeget, mert csak rosszabb lesz tőle.
Ezért aztán számos európai ország szinte teljesen lemondott erről a burkolatról, mondván, hogy a hosszú szálú szőnyegek egészségtelenek.
Közben a szőnyegpadló hazájában, Amerikában továbbra is ezzel borítják a padlót, és magasról tesznek az egészségre… a sajátjukra és a gyerekekükére is.
De miért? Hogy lehet ez? Nem sajnálják az egészségüket?
Sokan mondják, hogy náluk tisztaság van, az utcán nincs por és kosz, minden steril. Aha, persze, ezt meséld másnak:

Vannak szegényebb amerikaiak, akik addig használják a szőnyeget, amíg teljesen elveszti az eredeti színét. És amikor rálépsz, olyan érzésed van, mintha a zsírtól és a kosztól csúsznának a lábaid. A cikk elején lévő fotókról meg… hát tudod, hogy készülnek az ilyen képek a magazinokba.
Persze a gazdag amerikaiaknak (a nagyon gazdagoknak), mint Bill Gatesnek, Elon Musknak, a sztároknak parketta és laminált padló van a házukban, de az összes többi házban poros, koszos, foltos szőnyegpadló van. És ezen ráadásul a mocskon utcai cipőben járkálnak.
Brrr!
Az osztálytársamhoz a 90-es évek elején egy iskolai program keretében érkezett egy amerikai srác, aki egy hónapig lakott velük, és még az iskolába is bejárt.
Az érkezése előtt az egész család fényesre súrolta a lakást, letörölték a port, festették az ablakokat, a padlót, kölcsönkértek minden ismerőstől szép szőnyegeket. A nagymama akkora rendet rakott, hogy minden csillogott-villogott, és steril illatú volt.
Aztán jött ez a 12 éves amerikai kölyök a koszos tornacipőjében, majd fogta magát és végig ment a lakáson. A döbbent nagymamának gyorsan elmagyarázták, hogy „náluk ez így szokás”, de ő mind a négy hét alatt összeráncolt szemöldökkel nézett a gyerekre.

Ennek a csúnya és egyáltalán nem higiénikus szokásnak nem egy, nem kettő, hanem mindjárt három magyarázata is van.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a “Következő oldal” gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: